Valaha, egy korábbi életben szerves, értelmes lény volt. Valaha, egy korábbi életben voltak barátai, volt családja, volt munkája; valaha, egy korábbi életben voltak dolgok, amiket szeretett, és voltak dolgok, amiktől félt. Most már egyik sincs.

Helyette van célja.

Belé van építve.

Arra építették, hogy félelmet keltsen. A legendás krathi harci droidok után mintázott végtagokkal ellátott emberi csontvázhoz való hasonlóság teljes mértékben szándékos. Ez az arc és a test a gyermekkor végtelen rémálmaiból született.

Arra építették, hogy uralkodjon. A végtagokat, a torzót és az arcot védő kerámiapáncél lemezek akár egy vadászgép lézerágyúinak tüzét is kiállják. Az elpusztíthatatlan karok tízszer olyan erősek, mint egy emberé, s elektronikus reflexek mozgatják szemkápráztató sebességgel őket.

Arra építették, hogy pusztítson. Az emberi méretű kézen csak egyetlen célból vannak emberi mérerű ujjak: azért, hogy fényszablyát markoljanak.

Négy fényszablya lóg a köpenye alatt.

Grievous soha nem épített fényszablyát. Soha nem vett, soha nem talált egyet sem. Mindegyiket általa megölt Jedik kezéből vette ki.

Személyesen megölt Jedik kezéből.

Sok-sok ilyen trófeája van; az övén lógó négyet különösen kedveli. Az egyik a legyőzhetetlen K’Khruké volt, akit a Hyporin végzett ki; a másik Jmmaaré, a viraantessi Jedié, aki a Vandoson esett el; a másik kettőt pedig Puroth és Nystammall készítette, akiket a Tovarskl lángfű borította síkságain mészárolt le Gievous, egyszerre, hogy mindkettő tudjon a másik haláláról ugyanúgy, mint a sajátjáról. Ezeknek a gyilkosságoknak a felidézése olyan kellemes érzéssel tölti el, hogy amikor megérinti páncélozott duracél kezével valamelyik trófeát, szinte örömöt érez.

De csak szinte.

Emlékszik az örömre. Emlékszik a dühre és a haragra. Emlékszika fájdalomra és a szomorúságra.

De nem érzi egyiket sem. Már nem.

Nem erre tervezték.”

MATTHEW STOVER:

STAR WARS III:

                                                 A SITH-EK BOSSZÚJA