„Íme Dooku, Darth Tyranus, Serenno grófja:
Valaha jelentős Jedi-mester volt, most pedig még hatalmasabb Sith Lord, aki sötét kolosszusként magasodik a galaxis fölé. A korrupt Köztársaság végzete, a fennkölt Függetelen Rendszerek Konföderációjának harci lobogója, a döbbenet és áhítat igazi megtestesülése.
Ő volt az egyik legmegbecsültebb és legbefolyásosabb Jedi a rend huszonötezer éves történelmében, azombanhetvenesztendős korában
szigorú elvei már nem engedhették, hogy továbbra is a Köztársaságot szolgálja, amelyben a politikai hatalmat eladták a legtöbbet ígérőnek. Búcsút mondott egykori padavanjának, Qui-gon Jinnek, aki azóta legendás mesterré küzdötte magát; búcsút mondott közeli barátainak, a Jedi Tanács tagjainak, Mace Windutól az ősöreg Yoda mesterig, s búcsút mondott magának a Jedi Rendnek is.
Az elveszettek közé sorolták: azon Jedik közé, akik megtagadták a rendnek tett hűségesküjüket, lenondtak lovagi rangjukról, s olyan ideálok szolgálatába szegődtek, amelyek elvei magasztosabbak voltak még azoknál is, amiket maga a rend vallott. A Húsz Elveszett, így emlegették őket a rendben tisztelettel vegyes sajnálkozással Dooku csatlakozása óta; bronziumból megformált képmásaikat ereklyeként őrizték a Templom Archívumában.
Ezek a szobrok gyászos emlékeztetők gyanánt jelezték, hogy akadt néhány Jedi, akinek az ígényeit a rend sem bírta kielégíteni.
Dooku caládi birtokára, a Serenno bolygórendszerbe vonult vissza. Örökölt grófi címéhez méltón az egyik leggazdagabb lény lett a galaxisban. A Köztársaságban szégyentelenül terjedő korrupciónak köszönhetően e roppant vagyonával Dooku megvásárolhatta volna akármennyi szenátor támogatását; megvehette volna még tán a köztársaság irányítását is.
Csakhogy egy ilyen örökséggel és ily elvekkel bíró férfi sohasem alacsonyodott volna odáig, hogy egy szemétdomb ura legyen, vagy a hulladék felett marakodó dögevő hordák vezérévé váljon; s számára a Köztársaság mindössze ennyit jelentett.
Ehelyett arra használta a családi vagyon nyújtotta jelentős befolyását-és a jóval nagyobb hatalmat, megkérdőjelezhetetlen becsületességét-, hogy elkezdje megtisztítani a galaxist ennek az úgynevezett demokráciának a fekélyétől.
Ő a Szeparatista Mozgalom ikonja, a nyilvános arca. Ugyanolyan jelképe a Független Rendszerek Konföderációjának, mint Palpatine a Köztársaságnak: az igaz ügy eleven szimbóluma.
Így hangzik a nyilvánosságnak szánt történet.
Ez az a mese, amit gyengébb pillanataiban még maga Dooku is csaknem elhitt.
A valóság azonban bonyolultabb ennél.
Dooku… másmilyen.
Nem emlékszik mikor ébredt rá erre; talán akkor, amikor még ifjú padavan volt, s egy másik tanuló, aki a barátjának vallotta magát, elárulta őt. Lorian Nod ezt vágta az arcába:
- Te nem tudod, mi az a barátság.
Valóban nem tudta.
Naná, hogy dühös lett; mérges, mert kockára tette a jó hírét. És haragudott magára, amiért tévesen ítélt: szövetségesként bízott olyasvalakiben, aki igazából az ellensége. Az egész dologban azt tartotta a legmegdöbbentőbbnek, hogy az a másik fiú, aki besúgta őket a Jediknek, később elvárta volna tőle, hogy a „barátságuk” nevében melléálljon egy hazugságban.
Mindez annyira képtelennek tűnt, hogy azt sem tudta, hogyan reagáljon.
Valójában sohasem értette teljesen, mire gondolnak mások, amikor „barátságról” beszélnek. Szeretet, gyűlölet, öröm, düh – még amikor képes is érzelmek energiáit másokban, az ő észlelése másféle érzetekként értelmezi őket.
Olyasmikként, amiknek van értelmük.
Az irigységet érti, és a birtoklási vágyat is: dühös, ha valaki bitorolni próbál olyasmit, ami jog szerint őt illeti.
Az intolerancia, az univerzum sokfélesége s az azt benépesítők életének mássága iránt: ez szokványos állapot.
A rosszindulatot szótakoztatónak véli: örömét leli ellenségei szenvedésében.
A büszkeséget nemesi erényének tartja, s a megbotránkozást elidegeníthetetlen jogának: ha bárki kétségbe merészeli vonni a tisztességét, a becsületét, vagy az őt jogosan megillető helyet a hatalom természetes hiearchiájában.
Az erkölcsi sértettség is teljesen érthető számára: ha átlagos halandók megrögzötten tisztességtelen ügyeit nem lehet összhangba hozni az Ilyen Lenne Az Ideális Társadalom teljesen nyilvánvaló strurtúrájával.
Teljességel képtelen foglalkozni azzal, hogy mások mit érezhetnek iránta. Csupán az érdekli, hogí amaz mit tehetne meg érte. Vagy számára.
Nagy valószínűséggel azért lett olyan, amilyen, mert mások egyszerűen… nem igazán érdekesek.
Vagy még inkább, bizonyos értelemben nem egészen reálisak.
Dooku számára mások javarészt absztrakciók, puszta vázlatok, amelyek két alapvető fogalomkörbe tartoznak. Az első kategóriába tartoznak az Előnyösök: azok, akiket felhasználhat különféle érdekei eléréséhez. Úgymint – élete nagy részében, bizonyos fokig még most is - a Jedik, főképp Mace Windu és Yoda, akik midketten barátjuknak tartották oly rég óta, hogy vakok voltak ténykedése valódi oka iránt. És természetesen – mostanság – ott van a Kereskedő Föderáció, az Intergalaktikus Bank Klán, aTechno Unió, a vállalati szövetség és a Geonosis fegyvergyáros urai; no meg a galaxisbéli csűrhe, amely nagyrészt azért létezik, hogy megfelelően nagy közönségként szolgáljon és méltassa az ő nagyszerűségét.
A másik kategória: a Veszélyesek. Ide sorolja mindazokat, akikiet nem számít az elsőbe.
Harmadik kategória nem létezik.
Egy napon talán még a második sem lesz többé; ha valakit Dooku gróf a Veszélyesek közé sorol, az az illető halálos ítéletét jelentheti. Ugyanezt az ítéletet tervezte kimondani majd mostani szövetségeseire is: a Kereskedő Föderáció, az Intergalaktikus Bank Klán, a Techno Unió, a Vállalati Szövetség vezetőire és a geonosisi fegyvergyártókra.
A Sith módszere: az árulás.”
Matthew Stover: STAR WARS: A Sith-ek bosszúja
„… Magas, uralkodói megjelenésű, tökéletes tartású, kecses mozgású férfi volt. Rendezett, ősz haja, elegáns vonásai és átható tekintete jól illett ahhoz az emberhez, akit egykor a legnagyobb Jedik között tartottak számon. Fekete köpenyét ezüstcsat fogta össze a nyakán, fekete ingje és nadrágja a legfinomabb anyagból készült. …ennél kevesebb nem is lenne méltó hozzá.” R.A.Salvatore: STAR WARS: A Klónok támadása
Dooku gróf a Serreno bolygóról származik, vagyonos családból. Igazi arisztokrata, kifinomult ízlésű úriember, nagy műértő, a régiségek szenvedélyes gyűjtője.
 A gróf, egykor a leghatalmasabb Jedi mesterek egyikeként nagy tiszteletnek örvendett a Jedi renden belül és szerte a galaxisban. Ahogy minden más Jedi, életét annak szentelte, hogy a Köztársaságot védelmezze, lakóinak nyugalmát, békéjét és jólétét szolgálja, és erre nevelte tanítványait is. Sok más Jedivel együtt Dookut is Yoda mester tanította az Erő használatára, ám a gróf már fiatalon kiemelkedett a többi tanítvány sorából. Viszonylag későn, két évesen kezdte a tanulást, de hatalmas tehetségéhez páratlan szorgalom és tudásvágy párosult. Dooku sosem elégedett meg az általa birtokolt tudással, sosem hagyta abba képességei fejlesztését, és kivételes módon elmélyedt az Erő megismerésében.
Akik azelőtt ismerték, tudják, hogy Jediként nem csak az Erővel, hanem a fénykarddal is bámulatos módon bánt. A régi Jedi lovagoknak nagy háborúkban volt részük, és páratlan tökélyre vitték a fénykardforgatás tudományát. Dooku azon kevesek egyike, akik őrzik ezt az ősi tudást, akik ismerik az egykori Jedi mesterek legendás harci technikáját.
Képességei ellenére azonban sosem igyekezett a Jedi Tanács tagjává válni, e nélkül is kellő tiszteletet vívott ki magának hatalmas tudásával. Ugyanakkor a többi mester mindig tudta róla, hogy egész életében idealista volt, szabályok helyett eszméknek élt. Mindenek előtt a Köztársaság eszméjének.
Ám idővel a dolgok megváltoztak. Az idealisták kora -- ami talán éppen a Köztársaság alapításával kezdődött -- mára letűnt. A Köztársaság már régen nem az, ami egykor volt. Egyszeriben minden területen válság mutatkozott; valami megfertőzte először a közt, aztán az egyént, de az is lehet, hogy fordítva.
Dooku az elsők között döbbent rá, hogy a Köztársaság, amelynek védelmezője, nem az a Köztársaság, amelyet egykor létrehoztak a népek milliói, hogy szimbiózisban éljenek a galaxisban. Mára a gazdasági érdekcsoportok (kereskedelmi szervezetek, bankok és intergalaktikus nagyvállalatok) kezükben tarják a Szenátust, és Dooku úgy érezte, hogy a Jedi lovagok is egy korrupt és romlott rendszer kiszolgálóivá lettek. A válság mélypontját a tíz évvel ezelőtti nabooi konfliktus jelentette, amelynek során a Kereskedelmi Szövetség -- arcátlanul áthágva a galaktikus törvényeket -- megszállta a Naboo bolygót. A Köztársaság tehetetlen volt, az államapparátus -- élén a lefizetett szenátorokkal -- képtelennek bizonyult a helyzet kezelésére. Ám ami a legfájóbb, s a legnagyobb csalódást jelentette a gróf számára; a Jedi lovagok sem tehettek semmit, a politika alárendeltjeiként kénytelenek voltak tétlenül szemlélni a válságot. Az incidens végül Valorum főkancellár székébe került, akit Naboo kevéssé ismert szenátora, Palpatine váltott fel. Sokan bíztak abban, hogy az új főkancellár majd helyreállítja a rendet, ám Dooku ekkorra már elvesztette a hitét, hogy a Köztársaság valaha is visszaszerezheti régi fényét. Az eszmék, amikért harcolt már nem a Köztársaság mellé, hanem azzal szembe állították. A nabooi incidenssel betelt a pohár. Úgy döntött, nem kíván tovább szolgálni egy olyan rendszert, amely már semmit nem képvisel abból, amit egykor. Úgy döntött, kilép a Jedi rendből.
Dooku távozása mindenkit megdöbbentett. Kilépése óriási veszteséget jelentett a Jedik számára. A feljegyzések szerint a történelem folyamán mindössze 20 Jedi lovag fordított hátat a rendnek, akiket az "elveszett húszként" emlegetnek, ha nagy ritkán szóba kerül ez a történet. Ám szándékosan keveset emlegetik Dooku mester távozását, ami még 10 év elteltével is fájdalmas sebet jelent. Hogy miért éppen ő jutott erre az elhatározásra, és milyen indítékkal, arról csak találgatnak. Egyesek azt állítják: mindenki másnál fájdalmasabban érintette őt mindaz, ami Naboon történt, és ez végső lökést adott számára a távozáshoz.
A szomorú döntés után a gróf évekre eltűnt, és senki nem hallott róla még szülőbolygóján sem. Kilenc hosszú esztendő telt el, mikor először hallani lehetett róla, és felbukkanásával mindenkit meglepett: politikai pályára lépett. Dooku a Köztársaságból való kiábrándulás után láthatóan új célt talált. Megalapította a Független Rendszerek Konföderációját, amely nem titkoltan a sokak szerint már életképtelen Köztársaság felbomlasztását tűzte zászlajára.
Karizmatikus személyiségének köszönhetően hamar követőkre talált olyan emberek közt, akik Valorum után csalódtak Palpatine politikájában is, és tisztelték az egykori Jedit, amiért képes volt szembeszállni a Köztársasággal. A Konföderáció hónapról hónapra magába olvasztotta azokat a csillagrendszereket, amelyek elhatározták, hogy elszakadnak a Palpatine vezette Köztársaságtól.
A szeparatista törekvéseket, az "ellenköztársaságot" persze nem nézik jó szemmel a Köztársaság vezetésében. A jelek szerint azonban Dooku elszántan és rendíthetetlenül küzd a Köztársaság felszámolásáért, minden percét és sokak szerint jelentős magánvagyonát is e cél elérésének szenteli. Ellenfelei szerint a Jedi lovagból lett politikai vezető semmitől nem riad vissza, mások jóindulatú bolondnak tartják. Mindenesetre Dooku új életét csupa rejtély övezi. Senki nem tudja, hogyan és milyen szövetségesekkel kívánja elérni céljait. Nem tudni, mikor hol jár, és honnan irányítja az általa létrehozott szövetséget. Vannak, akik elítélik, vannak akik félnek tőle -- tudván, mekkora hatalommal bírt egykor a Jedik között, -- és vannak, akik tisztelik és állítják: a gróf egy olyan páratlan ember, aki egész életében ugyanazokért az eszmékért élt, csupán a galaxis változik rohamléptekkel, ki tudja milyen irányban. Az viszont tény, hogy Dooku egy évtized alatt a Köztársaság védelmezőjéből annak legnagyobb ellenségévé vált.
Forrás: StarWars.hu, Plokoom
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
